Kalmár Lajos

Traditional Song

Modern English Translation

Auld   Lang Syne

Should   auld acquaintance be forgot,
  And never brought to mind?
  Should auld acquaintance be forgot,
  And days o’ lang syne!

Chorus:
  For auld lang syne, my dear
  For auld lang syne,
  We’ll tak a cup o’ kindness yet
  For auld lang syne!

We   twa hae run about the braes,
  And pu’d the gowans fine,
  But we’ve wander’d mony a weary foot
  Sin’ auld lang syne.

We   twa hae paidl’t in the burn
  Frae morning sun till dine,
  But seas between us braid hae roar’d
  Sin’ auld lang syne.

And   there’s a hand, my trusty fiere,
  And gie’s a hand o’ thine,
  And we’ll tak a right guid willie-waught
  For auld lang syne!

And   surely ye’ll be your pint’ stoup,
  And surely I’ll be mine!
  And we’ll tak a cup o’ kindness yet
  For auld lang syne!

Times   Gone By

Should   old acquaintances be forgotten,
  And never brought to mind?
  Should old acquaintances be forgotten,
  And days of long ago!

Chorus:
  For times gone by, my dear
  For times gone by,
  We will take a cup of kindness yet
  For times gone by.

We   two have run about the hillsides
  And pulled the daisies fine,
  But we have wandered many a weary foot
  For times gone by.

We   two have paddled (waded) in the stream
  From noon until dinner time,
  But seas between us broad have roared
  Since times gone by.

And   there is a hand, my trusty friend,
  And give us a hand of yours,
  And we will take a goodwill drink (of ale)
  For times gone by!

And   surely you will pay for your pint,
  And surely I will pay for mine!
  And we will take a cup of kindness yet
  For times gone by!

Magyar verzió 01

Magyar verzió 02

Egy autó járt Budára át
  A régi hídon át.
  Ott ültünk hárman szótlanul:
  Te meg én, a boldogság.
  A tó ködében távol járt
  A nyár, a csók, a föld,
  Az autó végleg elsuhant
  És híd is összedőlt.
 
  Oly csókos volt az alkonyat
  A vén sziget felett,
  Száz esküt súgtál énfelém:
  Örökké a szívem tied.
  A bálnak régen vége már,
  Az álarc rég lehullt.
  A nyár, a csók, az esküvés
  És a híd a vízbe hullt.
 
  A nyár, a csók, az esküvés
  És a híd a vízbe hullt.

Jut még eszedbe kedvesem
  a boldog ifjúság,
  az erdőszéli kis patak,
  s a régi jó barát?
  Ó gondolj, gondolj néha rám,
  a sors bár merre hajt.
  emlékül küldöm, kedvesem,
  a régi-régi dalt.
 
  Mily fürge táncban kergetőztünk
  fönn a dombtetőn
  most fáradt lábbal bandukolva
  járunk reszketőn.
  Ó gondolj, gondolj néha rám,
  a sors bár merre hajt.
  emlékül küldöm, kedvesem,
  a régi-régi dalt.
 
  Mily vígan szelte csónakunk
  a tónak kék vizét,
  most zúgó tenger habja választ
  tán örökre szét!
  Ó gondolj, gondolj néha rám,
  a sors bár merre hajt.